Visszaszámlálás indul. 10…9…8…7…6…5…4…3…2…1… Teve utca. 10 nap és újra költözöm/költözünk. Nem vagyok egy nagy költöző madár, viszonylag sok időt töltöttem el eddig mindenhol. Lássuk csak, Miskolc, Kolozsvári utca, egészen 2 éves koromig, persze csak néhány homályos emlékfolt maradt meg, de visszajártunk később is, hiszen ott lakik apai nagymamám. A legerősebb illat-élmény emlékem az a gázfűtésű kertvárosi házakból, ősz és télvíz idején áramló “fűtésszag” ami nekem teljesen egyenlő a “télszaggal”. Összetéveszthetetlen, a mai napig érzem az orromban és szeretem, a felhőtlen, gondtalan, csodás gyermekkoromat idézi fel bennem. 2 éves voltam, amikor a szüleim megvették a laskáunkat, tehát költöztünk (milyen jó, hogy pakolnom még nem kellett), Miskolc, Avas-lakótelep, Jósika utca. 10 emeletes panel, 9. emelet. Szerettem és szeretem a mai napig. 19 körül lehettem, amikor úgy döntöttem, kirepülök a családi fészekből. Felköltöztem Budapestre ex-szerelmemhez, G-hez, Cinkota, Begónia-Avas utca sarka. 6 évet éltem ott. Felnőttem. Következő állomás (csak, hogy Budapest peremkerületeinél maradjunk) 3. kerület, Békásmegyer, Őszike utca. Egyértelműen kijelenthetem, hogy ez a legeslegszebb névvel rendelkező utca, amiben eddig laktam. Itt majdnem 2 évig éltem szerelmemmel. És most továbbállunk, együtt. Azt hiszem ez lesz az első igazán felnőtt dolog, ami eddig történt velem. Először leszek ugyanis teljesen független, szülő vagy anyós-jelölt segítsége és gondoskodása nélkül! És V is. Hát, majd elválik, szerintem az élet velejárója, és rendje, hogy így történjenek a dolgok. Csak jó lehet…

10…9…8…7…6…5…4…3…2…1…